Akkor még nem gondoltam, hogy mindkét célomat el fogom érni: Az egyiket gyalog, a másikat felvonóval!
Igazából nagyon is megterveztem még 2019-ben az út minden technikai mozzanatát, de egy karácsony utáni tüdőgyuszi eléggé leterített, másrészt az oda vezető gyalogút egy ideig le volt zárva havazás miatt, harmadrészt addig vaciláltam, amíg az egyetlen útba eső menedékház is megtelt.
Gondoltam elég lesz nekem a kényelmes és gazdag turisták jussa: a felvonó!
A helyszínen azonban erőre kaptam: Majd felmegyek én olyan úton, ahol nincs túrista-áradat! Kinéztem a Pico Viejo kráterét, melyről előtte jó ajánlásokat kaptam.
Az adott napon szabit kértem a családtól, elkértem a bérelt autót és irány korán reggel, még sötétben a 2150 méteren elterülő népi parkoló.
Fefelé a túra kényelmesen kezdődött, de aztán a látványos sziklás, fotózós szakasz után egyedül maradtam a kietlen, holdbéli tájon…
A Teide Nemzeti Park felső részén levő óriás kalderába – melynek átmérője kb 10 km – csak 10 óra után sütött be a nap, addig csak a környező hegyek voltak fényben. Rajtam persze több réteg ruha és sapka, kesztyű volt. El kellett telnie több órának, amíg a nap melegétől és a felfelé haladó ösvénytől eléggé melegem lett. Ekkor már 12 fok körül lehetett fenn a hőmérséklet, 2500 méteren.
A tájat holdbélinek mondtam volna, de jobban megnézve ez nem igaz, hiszen apró cserjék és kicsi növények, sőt gyíkok népesítették be a tájat. Ember azonban sehol. Még 1-2 órának el kellett telnie, mire utolért egy izraeli-német turista.
Régebben 2845 méter volt az a magasság, ahová „gyalog” feljöttem. Kérdés az, hogy akkor és most honnan indultam? A tengerszintről? Kényelmes, aszfaltos magashegyi parkolóból? Itt ebben az esetben bizony onnan 🙂
A 3000 métert nagyon vártam, az amolyan kerek szám, más jelentősége nincsen. Már előtte egy kicsivel elkezdősött az oxigénhiányos állapotom. Ezt úgy éltem meg, hogy kezdtem kótyagos lenni és pörgött a szívem. Nem tudott annyi oxigént szállítani, ami kellett volna ilyen felfelé lépegetéshez. Na persze a terebélyes sörhasam is kívánt némi plusz levegőt és az irodai munkában kigyúrt testem is tiltakozott az extra igénybevételért. Mindenesetre egy infarktus előtt álló öregembernek éreztem magam. Mentem 20 métert, aztán fél perc szünet, közben sűrű pulzusellenőrzés.
Hallottatok már a vulkáni bombákról? Ezek több méteres lávagolyók voltak, melyeket a vulkán anno kilőtt magából és ezek elrepültek messzire. Aztán a lejtőn mint egy hógolyó, összeszedett port, apró követ gurultában. Na ilyen kőtömbök voltak az ösvény mellett!
Aztán végre egy hófolt! Nem olyan nagy szám, de itt Tenerifén 22 fok volt már 2 hete. Mindenesetre megörültem neki, mert olyan jó fotókat lehet vele pózolni 🙂
Nini, jönnek szembe turisták! Jól beöltözve, nagykabátban. Én már lassan rövidgatyóban nyomom. Ők biztosan az Altavista menedékházban éjszakáztak, reggel „felszaladtak” a Teide-re, aztán lefelő jövet még elugrottak a Pico Viejo-ra is. Mennyivel könnyebb lefelő jönni.
Végre elértem az útelágazást, amely a fócsúcsra is vezet. Innen már nincs messze..Még 150 méter szint…A legnehezebb méterek…Már minden 5 perc mászás fél perc pihenéssel jár…Megkövült láva mindenütt, az út is alig látható…még mindig felfelé!
Aztán eljött az a pillanat, ami miatt az egésznek volt értelme: A felfelé út végén már nem volt tovább és a lábam alatt egy széles vulkáni kráter helyezkedett el. Valamikor innen tört fel a láva, hogy felépítse a hegyet, majd a szigetet a többi hasonló tűzhányóval. Eszméletlen ilyen helyen áldogálni, mindezt 3130 méter magasan. A kráter kb 200 méter átmérőjű lehetett és 50 méter mély. Nem tudok betelni vele! Ezért küzdöttem több mint 2 órát, de megérte. Biztosan sokáig emlékezetes marad.
Közben felért egy német kiscsoport is, egymást fotózgatjuk, gratulálunk és én hamarosan átadom nekik a legszebb és legmagasabb kilátópontot, hiszen olyan szél van odafenn, hogy teljesen átfagytam. Hamarosan indulni kell lefelé, ami majd’ 2 óra lesz és biztosan nem ennyire látványos.
Miért is volt ennek értelme? Mert volt benne egy győzelem-mámor, beteljesülés, egy terv/álom megvalósulása, egy új magassági rekord, egy önmagammal eltöltött békés fél nap. Találkozás egy természeti csodával. Megérte? Meg!
Szép, igényes honlap, gratulálok a szerkesztőnek!
Köszönöm szépen kedves Jutka!