Megismerkedésem a Szlovén Karsztvidékkel szerelem volt első látásra. A randevú egy kora nyáron történt, amikor bővizű patakok töltögették fel a mélyedéseket a zöld mezőkön, majd félelmet nem ismerve indultak el szélesre koptatott, barátságos sziklakapukon keresztül a barlangok birodalmába. Nem féltem, amikor felderítőként lemerészkedtem a biztonságos sziklalépcsőkön a Rak folyót kísérve és találkoztam odalenn egy másik világgal. Szemem hozzászokott a kevesebb fényhez és keresve kutatta a folyó útját, amely háznyi méretű sziklákat kerülgetett útja során, aztán pajkosan átugrott kisebb köveken, amikor kedve tartotta.
Megtanultam, hogy errefelé több néven futnak ugyanazon patakok, folyók. Minden felszínre bukkanás újabb keresztelővel jár, a térképet nézegetve nem a „szokásos” felszíni folyamok látszanak, hanem olyan időszakos vizek, melyek tavat is alkotnak pl. Cerknicánál. Itt télen korcsolyázni lehet, nyáron focizni a mederben. Az élővilág is megújul minden évben többször is, bizonyos vízi élőlények képesek a leúszni a mélyedéseken a föld alatti világba, majd bő víz esetén a tóban folytatják életüket.
Meglátogattam épített örökségeket is, pl. Predjama várát. A sziklafal segített elrejteni és megvédeni a múltban az erődöt, hiszen a hátsó fal szervesen egy barlangban folytatódik, ahonnan csak a búvópatak tudja a legegyszerűbb utat a felszínre. Aki nem csak a várra kíváncsi, az sisakot kölcsönözve máris hűsölhet a cseppkövekkel tarkított alsó szinten, amely még a barlangászoknak is tartogat felfedezni való kalandokat, hiszen még nincs meg a „vége”.
Nem csak barlangok, hanem ősi erdők is húzódnak erre, biztos menedéket adva nagyvadaknak, odvas fáknak és a csendet, időtlenséget kereső magunkfajta turistáknak. Jól jelzett útjait követve a civilizációtól messze akadt ehető gomba is a vacsorához.
Amikor már telítődtem az árnyékos erdő rejtekével és a csordogáló patakok hang-játékával, felfelé indultam a Nanos sziklás gerincére. Messziről hívogatott a formás csúcs, már a szállásunk ablakából. Nem is lehetett kihagyni a kilátást innen, hiszen majdnem a tengerig ellátni, szemem kereste az addig felkeresett látványos helyszíneket és nyugtázta ujjongva a karszt zöld erdőbe bújtatott kitüremkedéseit.
Minden élményt megkoronázni igyekezett a Skocjani barlangrendszer, ahol már a felszín is 3 dimenziós. Itt a helyi kőházaknak nem sok hely akadt a dolinák és meredek falú szakadékok között. Első utam a felszínen vezetett, követve a Reka folyó útját, de nem tudtam megállni, hogy belépjek a vízesések, zúgók sokaságán keresztül a partról a barlang belsejébe. Megérte, hiszen cseppkövek garmadája fogadott filmbe illő helyszíneken. A barlang jól kiépített utakon folytatódik, ahol hidak, lépcsők kényeztették el fáradó lábamat. Hosszú kilométereken után elbúcsúztam a folyótól és léptem ki a felszínre, a ragyogó napsütéses ég alá. Már ekkor tudtam, hogy vissza fogok térni, hiszen a Szlovén Karsztvidék minden évszakban tartogat többszintes meglepetéseket számomra!
