Végre társak!
Legutóbb Dorogon „hagytam abba” és már alig várom a folytatást. Ezúttal közösségben utazom, velem tart Zsolt és szeretett kutyusa, Cimbi. Olyan mintha ember lenne, teljes jogú társ, csak a nyelvünket nem beszélni, ellenben mindent megért.
Zsolt Kesztölcön lakik, Dorog közel van neki és ott várakoznak már rám, amikor a vonatomról leszállok. Kutya jó idő lesz, kiváló hangulat! Dorogon azonban át kell vágni, és az nem olyan természetközeli, amikor az emberfia a villanyoszlopokon keresi a turistajelzéseket. Ezt a pár kilométert aktív beszélgetéssel és Cimbi kutyabarátainak és embergazdijainak társaságában töltjük, hiszen mindenhol megállunk, ahol kutyust lehet „szagolni”.
Be nem áll a szám, mindent meg kell beszélni ezalatt a 20 km alatt. Ki nem fogyunk a témából, repül az idő. Cimbi közben előrefut, visszafut, soha nem fárad el. Neki ez a túra 2x annyi lesz. Már Kesztölc széleit „nyaldossuk”, kellemes település, békés utcák, Zsolt hazai pályája. Azonban hamarosan el is hagyjuk a falu utolsó utcáját, jön a természet. Nem erdő, hanem olyan pusztás, ligetes dombos táj. Kilátás tökéletes, látszik a Gerecse és a Pilis szélének sziklás peremei, melyet a dorogi bányák romboltak meg egy kicsit.
Az első komolyabb látványosságunk a Pálosok által alapított gyógynövényes kert, ami nincs is körülkerítve, szabadon lehet garázdálkodni benne.
Erdő mélyén kurta kocsma
Cimbi éppen kullancsot szed az erdőben, mi pedig kiérünk a Klastrompuszta felé vezető aszfalútra. Nem sok kedvem van itt gyalogolni a köveken, de jó társaságban repül az idő. Alig várom, hogy a múltban már kellemes emlékeket ébresztő Tölgyfa presszó megjelenjen a kanyar mögött. Vendég alig, a terasz szabad, a sör hideg és a pecsételőhely is itt található. Meg is fogadom, hogy ezután minden túrán adok magamnak egy ilyen ajándék teraszos pihenőt sörrel és kávéval. Dugi pálinka is akad a hátizsákokban, így nehéz újra elindulni a kolostor romjai felé. Amikor végre sikerül, Cimbi úgy dönt, új gazdákat keres magának, hiszen észre sem veszi, hogy egy kutyás társasággal már a másik irányba halad. A hívó szó elhangzik és kutyusunk észbe kapva vágtat visszafelé, hozzánk.
Hamarosan feltűnik a klastrompusztai Pálos kolostorrom, ami állítólag az első volt az országban és a Pálosok vezetője, Boldog Özséb összeszedegette a Pilisben kószáló remetéket és megalapította errefelé a szerzetesrendet. Milyen jó lenne, ha kis Hazánkban nem csak romok, hanem ma is eredeti állapotában megmaradt épületek lennének! Hát igen, a történelem viharai nem kímélték országunkat.
Piliscsév padjai
Hamarosan beereszkedünk a hangulatos faluba. Ebédidő van és mi a templommal szemben kiválasztjuk az egyetlen padot, ahol elfogyasztjuk a betevőnket, ami most is szalonna, halkonzerv és zöldségek. Zsolt befejezi beható ismerkedését a pálinkával, mert kiürült a laposüveg 🙂
Nem sokat adunk most a kultúrára, pedig biztosan lehetne találni valami tájházat, múzeumot, de még a sokat emlegetett Pincefalut sem találjuk meg, inkább a békés áthaladás mellett döntünk.
Érdekességként meg kell említenem, hogy akkora szovjet katonai temető van a faluban, hogy ilyet még nem is láttam. Gondoltam, történt itt valami nagyobb harc, de semmit nem találtam a neten erről.
Hamarosan újra az erdőben találjuk magunkat egy szekérúton, ami kitartóan vezet Piliscsabára, nem is lehet eltéríteni ettől a céljától. Eddig nem sok túrázóval találkoztunk, most sodor velünk egy irányba egy lányos párocskát. A célvárosban simán elgyalogolok a pecsételőhely mellett, ami nem a vasútállomáson, hanem attól pár száz méterre egy csendes utcában található. Visszagyalogolva megtörténik az igazolás, mert anélkül el sem hiszik, hogy ezt a pilisi szakaszt is végigjártuk 🙂
Cimbi örül azonban legjobban a célba érésnek, hiszen párra talált a parkban egy belga juhász lánykutyus társaságában!
