Fekszem a hátamon egy kórházi zsúrkocsin a műtéti előkészítőben. Meztelenül, csak egy vékony zöld lepedő van rajtam. Az agyam benyugtatózva, de a tudatom éber. Hallok minden hangot körülöttem: a műtősök zsörtölődő beszélgetését a kevés túlórapénz miatt és a holnapi ebédrendelés nehézségeit. Én csak egy húsdarab vagyok itt, egy elvégzendő feladat, valami olyasmi amin túl kell lenni…de legalább rutinfeladat Nekik. Nekem nem. Én még nem voltam ennyire megrémülve, kiszolgáltatva sohasem. Kérem a „Teremtőt”, a „Belső Segítőmet”, hogy most segítsen! Többször megkérdezem, hogy itt van-e velem. Azt mondja hogy igen, fogja a kezem. Ez kicsit megnyugtat, de továbbra is nehezen telnek a percek. Végre jön a műtősfiú és betol a műtőbe, ahol szinte észre sem vesznek. MIndenki csinálja a feladatát, maszkos alakok, zöldbe öltözve mint a marslakók. Az altatóorvos a nevemen köszönt és elmagyarázza mi fog történni. Infúzió, vérnyomás, ekg, altatógáz. Még pár másodperc és jótékony ködbe burkolózok, kikapcsol a rendszer. Innentől az életem az orvosok kezében van…
…de mi történt Veled Tomi?
Idén nyáron kezdődött, elég vacakul mentek a dolgaim. Semmi sem akart sikerülni a munkahelyen, és itthon is nagyon feszült voltam. Szerettem volna a melóban bizonyítani, hogy 50 évesen is értelmes és jól fizetett informatikus vagyok, de nem így sikerült: Folyamatos sikertelenségeket éltem meg ami életközépi válságban, majd feszült hangulatban nyilvánult meg.
A hasam is görcsölt néha és voltak olyan megmagyarázhatatlan fájdalmaim, ami már nem tűrt halasztást. A 3-ik ilyen eset után elmentem a végtelenül hosszú kivizsgálások sorát elindítani. Mivel soha nem volt semmi komoly bajom, most is pozitívan, inkább lazán áltam hozzá: Úgysem talának semmit, majd elmúlik magától!
Amikor a dokim rábeszélt egy endoszkópos vizsgálatra, nem szívesen mentem bele. Azonban mivel 50 körül már szűrővizsgálatokra kellene járnom, így végül beleeggyeztem, hogy altatásban elvégezzék. Nagyon féltem ettől az egésztől, a tűktől és a kellemetlenségektől, de gondoltam hamar túlleszek rajta. Nem sok mindenre emlékszem, de amikor magamhoz tértem az orvos közölte az eredményt: Rosszindulatú daganatot talált a vastagbélben, amit minnél hamarabb ki kell onnan műteni. Fel sem fogtam! Nem értettem az egészet: Hogyan történhetett velem ez? Mivel szolgáltam rá erre? Ezen kattogott az agyam a következő napokban.
Mennyire komoly? Mennyi van hátra?
Ezt bizony RÁK-nak hívják, a rettegett betegségnek. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy vannak-e áttétek más szerveken is. Érdekes, hogy nem jutott eszembe sokszor, hogy itt a vég…meg vannak számlálva a napjaim. Csak azt tudtam, hogy menni kell tovább a vizsgálatokkal. Szövettan, CT, laborvizsgálatok. Közben elkezdtem magam összeszedni. Lelkileg, erősnek kellett lennem a családom miatt is, nem mutathattam a feleségemnek, lányomnak hogy el vagyok keseredve. Tudtam, éreztem, hogy van bennem életerő és hogy meg fogok gyógyulni. Nem kérdés, mindent meg fogok tenni. Küzdök, mint malac a jégen.
1-2 hetet várni kellett az eredményekre, közben újrakezdtem a meditációkat és lelki életet éltem. A munkát pedig takarékra vettem 🙂 A CT eredmény volt az első pozitív hír: Nincs áttét, nincs több daganat, csak ez az Egy. Ez megnyugtató infó. Egyeztettem a sebésszel aki a feleségemet műtötte 2 éve. Nagyon udvarias és kommunikatív volt. Elmesélte a rám váró feladatokat és megnyugtatott, hogy ez egy rutinműtét. Azt gondoltam először, hogy kivágják a vastagbélből a problémás részt, összevarják és kész…de nem így működik a dolog: Az orvosi protokoll szerint átfedéssel kell dolgozniuk és így a teljes vastagbél 1/4-ét eltávolítják. Összekötnek odabenn ezt-azt és másfél hónap után már mehetek az El Camino-ra 🙂 Nem nyugodtam bele nagyon, próbáltam alternatív gyógyulási módokat keresni.
Diéta és alternatív módszerek
Eldöntöttem, hogy mindent megteszek azért, hogy meggyógyuljak magamtól, bármilyen piciny statisztikai esélyem is van erre. Az első könyv amibe beleolvastam „Brandon Bays – Belső utazás” című könyve volt, ahol az írónő a saját történetét írja le és módszert is ajánl hozzá. Ez nem nyűgözött le. A másik lehetőség „Darnói Tibor – Gyógyulj Velem!” programja volt, amire előfizettem és végigcsináltam. Azóta is gyakorlója vagyok ennek a módszernek.
A táplálkozásnak is utánanéztem és kiderült, hogy a sok szénhidrát, hús, zsír, tej és cukor nem a legmegfelelőbb étrend úgy általában az életben, sokkal egészségesebb a sok zöldség, gyümölcs, magok és csak kisebb részben a fentiek. Nagyon nehéz volt eligazodnom a sok ajánlás és vélemény között. Végül kitaláltam, hogy mi a legjobb nekem, azzal hogy a kérdéses esetekben a hasamra hallgattam.
Még spirituális terapeutához is elmentem, akivel átbeszéltük az eddigi életemet, hogy megtaláljuk a szerinte problémás részeket. Sőt még egy „Füvesasszony”-t is felhívtam jótanácsokért. A legtöbbet a családom és a barátaim segítették, akik végig nagyon kedvesen követték a gyógyulásomat és adtak sok hasznos jótanácsot, ki-ki a saját szakterületén és tudása szerint. Hála érte ezúton is!
Meditáció és vizualizáció
Legjobban a régi meditációim felfrissítése segített. Minden délután leültem jógaülésbe és próbáltam meditálni, elcsendesedni. Az elején nem sok minden történt, de pár hét múlva egyre gyakrabban tudtam megérezni azt a testen kívüli érzést, ami szinte végtelen boldogságot és megtisztulást hozott. Újra tudtam építeni a kapcsolatomat a Belső Hangommal, akinek tudtam pár kérdést feltenni. Az első és legfontosabb kérdés az ilyen módon történő gyógyulásom esélye volt a csak tisztán sebészeti megoldással szemben. Érdemes-e egyáltalán magamtól belekezdenem? A „hang” azt mondta erre, hogy csak akkor van esélyem, ha igazán hiszek benne. Úgy döntöttem, hogy igen, elhiszem hogy magamtól is tudom befolyásolni a testemben történő daganat működését. Elképzeltem hogyan néz ki ez bennem, ez sikerült. Tisztán láttam meditációm közben, éreztem a hasamon a pontot, ahol található ez a rész. Nem haragudtam rá, tudtam hogy ez üzen nekem valamit, amire rá kell jönnöm és az igazi gyógyulás az lesz, ha megváltozatom a gyökérokot, amire figyelmeztetni szeretne engem a daganat.
Ezután már a gyógyulásra használtam ezt a „képességemet”, a vizualizációt. Elképzeltem, ahogyan gyógyító energiák áramolnak bennem és a daganat folyamatosan, szépen lassan elkezd felszívódni, a rákos sejtek átalakulnak. Ezt a módszert hónapokig végeztem a minden reggeli és esti mantráimmal, amiben elmondtam magamnak, hogy „Minden nap, minden szempontból egyre jobban érzem magam!”. Ezen kívül a Hála és az Ima módszerét is gyakoroltam, megköszöntem az Univerzumnak és a Teremtőnek, hogy segít nekem és kértem, hogy továbbra is küldjön energiát és intuiciókat, hogy mit kell tennem a gyógyulásért.
A történet folytatásaként hamarosan megtudhatod hogyan sikerült mindez…