Egy kis „előzetes” a túrázási múltamból:
Debrecen mellett nőttem fel, családi kirándulásokra gyermekkoromban a Bükkbe és a Mátrába jártunk, az alföldi tavakon pedig horgászattal kapcsolódtam ki. Feledhetetlen emlék számomra az első sátrazásom a Szalajka-völgyben; akkor éreztem magam először a lehető legközelebb a természethez.
Az egyetemi évek alatt tettem meg az első többnapos hegységátszelő túrát: 3 nap alatt vágtunk át a Bükk-hegységen, hálózsákban aludtunk barlangokban, vagy bivakoltunk a szabadban. Ekkor dőlhetett el minden…
A suli után megkezdődtek a céges kirándulások sorban az Északi-középhegységbe. Vonzottam a hasonló érdeklődésű embereket magamhoz. Akkor még barátnőmmel, későbbi feleségemmel a Zemplénbe, ebbe az eldugott hegységbe tettük a legtöbb társas túrát, aztán elmerészkedtünk a Dunántúl hegyeibe.
Az első „külföldi” túrám a Tátrában volt, soha nem felejtem el, mikor kibukkant a ködfátyolból a hatalmas tömbje, nem is gondoltam, hogy még aznap feljutunk azokra a bércekre. Később Erdély vonzott magához, akkoriban – 15 éve – még nem volt annyira felkapott, mint mostanában. A találkozás Székely emberekkel megkapó és felemelő volt. Rájöttem, hogy egyek vagyunk, nem választhat el semmilyen határ egymástól.
Talán nem volt először tudatos, de egyre több időt töltöttem tervezgetéssel, álmok szövögetésével és büszkén mondhatom, hogy sorban eljutottam azokra a helyekre, Nemzeti Parkokba és eldugott zugokba, ahova szerettem volna. Eljött az idő, amikor már csoportos túrákat vezettem és visszatérő vendég lettem Európa ismert természeti látnivalóinál. A Tátra, a Dolomitok, az Alpok és a Dinári-hegység vált ismert játszótereimmé.
A szívem azonban Erdélybe vonzott, főleg azután hogy tagja lettem a Pilis-Hargita expedíciónak. Sátorral keltünk át a Kárpátok bércein, együtt éltünk a természettel és csodás emberekkel ismerkedtem meg közben. A gondolat – hogy ezt az eldugott világot, történelmi helyet és a benne lakó embereket másokkal is megismertessem – tetté érett, amikor 2015-ben kezdtem dolgozni a Cinto Túraklubnál és elsőnek az Erdélybe vezető túrákat kezdtem vezetni Ezután jöttek az olasz utak, melyek közül Szicília, Szardínia, a Dolomitok túrák mindig nagyon kedveltek voltak az utasaink körében.
2019-ben sikerült „nagyon messzire” jutnom, egészen Új-Zélandig, ahol 3 hetet töltöttem el, bejárva mindkét sziget legszebb látványosságait. Innen hazatérve már nehezen tudtam kisebb terveket szövögetni, mint Afrika és Óceánia. Azóta is nagy álmodozó vagyok, de mindig visszatérek a hétköznapokba…